Néha már arra gondolok de jó lenne ha én kapnék egy Élet-Képet :))))
Na persze egyszer, a legelején megrajzoltam a sajátom de nem tartozik a kedvenceim közé. Na nem azért , mintha olyan rossz életem lenne vagy lett volna. Egyszerűen nem dobott fel. Megrajzoltam ellenben a szüleimét, az nagyon izgalmas volt :).
Ami azonban nagyon feldob az a megrendelők képeinek megalkotása. Egyrészt boldogító érzés, hogy ennyi apró részletet megosztanak velem a másik, hogy mindvégig arra gondolok,mennyire fog örülni majd a megajándékozott. Arra törekszem, hogy a megajándékozott “olvasni” tudja majd a rajzot. Ez csak akkor lehetséges amikor a megrendelő elegendő energiát fektet a megrendelésbe. Ha tényleg leül egy pohár finom borral és elmereng a múlton. Rágja a ceruza végét vagy ha gépen ír akkor a körmét :))) és felidézi azokat az eseményeket amik a megörvendeztetni kívánt szerettének fontos lehetett az elmúlt években.
Az ajándék akkor jó ha az ünnepelt örül neki. Adtam én már születésnapra át betonvasat is, nem vicc!!! Arra volt szükség, Marci bácsi annak örült. Kapott már Ő gumicsizmát is. Mindegy, az a fontos, hogy nevessen, sírjon és amikor majd később ránéz arra a valamire, újra és újra megmelengesse a szívét vagy csak egyszerűen jó legyen neki, hogy az a valami van, hogy az övé már.